A hazánkban ismert madarak között a búbos banka egészen szokatlan megjelenésű, olyan, mintha egy trópusi madár úgy döntött volna, hogy kipróbálja a mérsékelt égöv őszi színeit. A felismeréséhez nem kell ornitológusnak lenni, annyira látványos és egyedi. Talán éppen emiatt igen népszerű. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Év Madara programjában eddig már háromszor nyert első helyezést.
A búbos banka, népi nevén büdös banka, leginkább a feje búbjára nőtt, tollakból álló fejfedőjétől különleges. Rozsdaszínű feje, nyaka és fekete-fehér sávos szárnya, valamint farktolla sem átlagos. A nevére viszont már nem lehet annyira büszke, mint tollazatára. A banka a „buta, együgyű, balga” jelentésű banga szó egy alakváltozata. A nép azt tartja a búbos bankáról, hogy nem sok ész szorult belé. Ez a hit meglehetősen általánosan elterjedt, hiszen a francia neve, a „dupe” szintén balekot jelent.
Szereti az ember közelségét, így nem csak a gyérebb erdőkben, hanem lakott területen is szívesen időzik. Talán ezért gondolják együgyűnek!
A Földön élő 5 millió példányból 10-17 ezer a Magyarországon él. Spanyolországtól Kínáig, a Balti-tengertől Dél-Afrikáig fellelhető. Európából a hideg tél hónapokra elűzi a kistermetű búbos bankákat. Augusztus-szeptember táján hagyják el lakóhelyüket, hogy sok ezer kilométerrel délebbre induljanak és a meleg Afrikában teleljenek. Visszatértükre már márciusban lehet számítani, az új szezonra „beszerzett” tollakkal. Udvarlásra készen érkeznek hozzánk, először a hímek, akik lefoglalják a családalapításra legmegfelelőbb helyet, majd kicsit később érkeznek a nőstények is.
A búbos banka kifejezetten szeret az ember által megművelt területeken vadászni. Ugrálgat a veteményes sorai között, és lecsap a lassan reagáló bogarakra, kisebb gerincesekre. Hosszú görbe csőre tökéletes a tücsökjáratok átkutatására, így a hegedülő rovarok sűrűn kerülnek nála terítékre. A büdös banka remekül alkalmazkodik a körülményekhez. Szinte bárhol képes megtelepedni, legyen az egy tetőszerkezet, elhagyott járművek roncsa, kő- vagy farakás. Sőt, akár a puszta talajon is be tud rendezkedni, ha éppen nincs más lehetőség. Fészket nem rak, tojásait üregben helyezi el, így óvja azokat az időjárás viszontagságaitól és egyéb veszélyektől. Területét erősen szagos ürülékével védi a ragadozóktól – innen a népi fostos bugybóka és persze a büdös banka elnevezés is.