Rendkívüli házastársi gyöngédség
A Brehmből idézzük: „A barkós cinegét életmódja a nádashoz köti s ezt csak kényszerítő szükség esetén hagyja el. Párosával, legföljebb kis családokban nagyon rejtett életet él. Szépsége és bájos viselkedése miatt a barkós cinegét gyakran tartják kalitkában, de csak párosával viseli el a fogságot. A magányos barkós cinege hamarosan elpusztul, ha a párosan tartottakból az egyik elpusztult, akkor rövid idő mulva a másik is követi. A házastársak egymás iránt való rendkívüli gyöngédsége és szeretete minden lehető alkalommal és a legkedvesebb módon szokott megnyilvánulni, különösen a szaporítás időszakában, amikor a hím valóságos szerelmi mámorba esik, valósággal dürög, szemét behunyja, fejét lehajtja, farkát kiterjeszti, majd fölemelkedik és sajátságos sirregő hangot ad, melyre a nőstény hozzája megy, hogy párjának kedveskedjék. Gondos ápolás mellett ezek a szép madarak néha több éven át is megmaradnak a fogságban.”
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület honlapján ezt olvassuk róluk: „Hazánk nádasaiban elterjedt madárfajnak számít. Társas faj, a többi nádi énekesmadárral ellentétben nem territoriális viselkedésű. Állandó, télen is a nádasokban figyelhető meg, ahol kisebb-nagyobb csapatokban a nád magját fogyasztja. Tavasszal és nyáron rovarokkal, apró csigákkal és pókokkal táplálkozik. A vizes élőhelyek megőrzésével állománya biztosítottnak látszik.”
Európában ritka és rendszertelen költő madár a barkóscinege (Panurus biarmicus). Bár a neve cinege, mégsem igazi rokon, a timáliafélékhez tartozik. Nem véletlenül kapta nevét, a hangutánzó eredetű cinegét, hiszen külsőleg emlékeztetnek a cinegékre. Népies nevei: nádi czinege; sárgacsőrű czinege. (Herman Ottó) A hím egyedek fején két oldalt látható sötét folt olyan jellegzetes, hogy a névadásnak is alapja lett, például a német neve, a Bartmeise is erre utal.
Európában több helyen is él, de szinte csak olyan területeken, ahol nagyobb kiterjedésű, összefüggő nádas található. A legnagyobb egyedszámban Közép-Ázsiától Mandzsúriáig fordul elő. Természetes élőhelyei a mocsarak, tavak, folyók és patakok környéke. Nem vonuló faj. Magyarországon állandó, rendszeres fészkelő. A Fertő tó nádrengetegében nagyobb számban előfordul. Vajdaságban, a Ludasi-tavi állománya szintén jelentős.
Testhossza 12-13 centiméter, szárnyfesztávolsága 16-18 centiméter, testtömege 12-18 gramm. A hím szeme élénk borostyánsárga, háta és farka sárgásbarna, feje világosszürke, barkója és alsó farokfedői feketék. A tojó világosabb árnyalatú. A sárgás, fahéjas színvilág kiváló rejtő szín számukra, különösen az öregebb nádasokban. A kifejlett hímmel ellentétben a tojónak és a fiatal egyedeknek nincsen barkója.
A nádasok nem csak élőhelyként szolgálnak a barkós cinegéknek, de a növény magvai táplálékot is jelentenek számukra. A magvakon kívül ízeltlábúakat is szívesen fogyasztanak, ezeket természetesen elsősorban tavaszól őszig.
Fészkét igen változó magasságban, a nád vagy gyékény megtört szálaira rakja. Nem igényli az öreg nádasokat, már a másodéves állományokban is megtelepszik. Egy évben két-három fészekaljat nevel. A fészekalj 4-8 tojásból áll, melyen a szülők felváltva kotlanak. Előszeretettel bujkál a sűrű nádasban, csilingelő hangja azonban elárulja jelenlétét.
Hazai jogi védettsége: védett. Természetvédelmi értéke: 50 000 Ft.
2023. január 28.
Fotó: Faragó Szabolcs
