Gyurgyalag, a kistermetű vadászrepülőgép

A gyurgyalag (gyurgyóka) színpompás tollazata napfényben különösen ragyogó. Hasa kékeszöld, dolmánya, feje gesztenyebarna, vállfoltja és torka aranysárga. A szeménél húzódó fekete sáv miatt olyan, mintha a madarak Zorrója lenne. Maga a gyurgyalag hangutánzó szó, ismeretlen eredetű, első felbukkanása az 1500-as évek elejéről dokumentált.

Van neki persze több neve is, a méhészmadár ezek közül a legismertebb, étlapján ugyanis gyakran szerepel a méh és a darázs. Ezek fogyasztására külön technikája van: addig ütögeti az elkapott fullánkost egy kemény felülethez, míg szúrószerszáma letörik, és a méreganyag jelentős része is távozik az áldozatból. Ami pedig marad, azt a gyurgyalag szervezete feldolgozza. Ellenállóbbak e téren, mint a többi madár. Amikor nem a méhészek életét keserítik, kisebb-nagyobb szitakötőkkel, lepkékkel, sáskákkal is beérik. Ezeket fészkelő helyüktől 1-2 km-es körzetben vadásszák le. A gyurgyalag a természet kistermetű vadászrepülőgépe. Taktikája a türelmen, gyorsaságon és precizitáson alapul. Stratégiai megfigyelőállása többnyire egy villanydrót, vagy faág, onnan csap le az arra zümmögő peches rovarra.

Közösségi madár. Szereti fajtársai társaságát, a villanydróton üldögélve együtt „prü”-znek, ez az a jellegzetes hang, amelyről nevüket kapták. A párban élő madarak mindketten kiveszik részüket a költésből. A fiókák nem egyszerre kelnek ki, így repülni sem egyszerre tanulnak meg.

Télen délre vonulnak, 2500-10500 km-t is képesek repülni, hogy a számukra szükséges rovarokat felleljék. Repülni csak nappal tudnak, de időt takarítanak meg azzal, hogy táplálkozásra nem fecsérelnek egy percet sem, hiszen a levegőben kapják el áldozataikat.

Elsősorban Európában honos, de Észak-Afrika és Ázsia közelebbi területein is fellelhetők. A Magyarországon fészkelő 17-24000 pár közül a sűrű erdőterületek és puszta rónák kivételével bárhol találkozhatunk néhánnyal. Szeretik a meleg, déli fekvésű dombokat. Meredek lösz vagy homokfalba, folyók partfalaiba, elhagyott homokbányák oldalába ássák fészküket. Az emberek közelsége nem zavarja őket, a kiásott pincegödröket, mesterséges mélyedéseket is kedvelik.
Sokan szeretik (kivéve talán a méhészeket), mert vidám, színes és hasznos madár, rengeteg kártevő rovart elpusztít, ezért sok gazdálkodó hálás nekik.

2013-ban volt az Év Madara. 100 ezer forintra becsült eszmei értékével hazánkban a fokozottan védett fajok közé tartozik.

Fotó: wolfgang_vogt