Ha egy nem is, de több ezer partifecske már csinálhat tavaszt
Európa legkisebb fecskefaja a partifecske. Nevét kedvelt lakóhelyéről kapta, ugyanis léte szorosan kapcsolódik a vízhez. Többnyire a víz által kimosott területeken, függőleges, löszös partfalakba építi fészeküregét. A munkálatokat a hím kezdi el, de később a tojó is bekapcsolódik a családi lak elkészítésébe. Minden pár 5-14 nap alatt egy-egy 40-120 cm hosszú járatot készít.
A partifecske táplálkozása meglepő módon nem kötődik a vízhez, így az ember által kialakított területeken (pl. elhagyott homokbánya, régészeti ásatás) is szívesen fészkel. Nálunk a tározón is élnek fecskék, a rekultivált területen kialakítottunk számukra egy löszfalat, amelyet évről évre karbantartunk. Ha nem tennénk, az erodálódó falban nem sokáig maradnának meg kis vendégeink, keresnének maguknak újabb, jobb helyet. Természetes körülmények között a partifecske minden évben más területet szemel ki lakóhelyül, ugyanis a tavaszi és őszi esőzések során megemelkedett vízszint miatt sok esetben elmállik a homokfal egy-egy része, így a partifecske lakóüregei is beomlanak sokszor.
A partifecske szinte az egész Földet hazájának tekintheti, nyáron közel az egész északi féltekén találkozhatunk példányaival, míg a hűvös hónapokra a bolygó déli felére vándorol. Március-május között érkezik az északi területekre. Az augusztus-október hónapokban hatalmas távolságot tesz meg a sok százezer szárnyas, hazánkból például a Szaharától délre eső területekre költöznek át.
A partifecske a verébalakúak rendjébe tartozik, ennek megfelelően kisméretű, szárnyfesztávja 26-29 cm, testének hossza pedig mintegy 10-12 cm. A 11-16 grammra növő madár háta, szárnyának és fejének felső része barna, alsó oldala fehér. Farka – mint minden fecskének– villás, csőre rövid. Közmondásunk úgy tartja, hogy egy fecske nem csinál tavaszt. Érthető, hiszen, ritkán találkozhatunk magányos partifecskével, kolóniájuk több száz, de akár több ezer egyedből is állhat. Ebből adódóan szinte mindig rajban repülnek. Bár repte nem olyan kecses, mint a füstifecskéé vagy a molnárfecskéé, de ő is ritkán száll le a talajra.
Táplálékául apró rovarok szolgálnak, különösen kedveli a levéltetveket, legyeket, szúnyogokat. Ezeket a levegőben kapja el. Noha vízparton él, a víz körül élő rovarokat csak kedvencei hiányában fogyasztja. Számos természetes ellensége van. Szinte minden közepes vagy nagyobb testű ragadozó madár vadászik rá, így a fecskeraj villámgyorsan szétriad, ha sólyom, héja vagy karvaly közeledik. Gyors repülőként viszont a vadásznak villámsebesnek kell lennie, komoly kihívás a fecskét elkapni. A szárazföldön is sok veszély leselkedik rájuk: macskák, kígyók, nagyobb testű rágcsálók, menyétfélék lesnek rájuk. Sőt, a róka képes felülről leásni a fecskeüregbe. Hogy hol érdemes próbálkoznia, azt hang alapján ítéli meg.
A magyarországi fecskeállomány csökkenőben van, melynek több oka közül az egyik legjelentősebb, hogy természetes élőhelyei emberi beavatkozások következtében pusztulóban vannak. A másik az afrikai vízhiány, amely szintén képes megtizedelni az állományt. Hazánkban nem fenyegetett, de védett madárfaj, eszmei értéke 50 ezer forint.
