A mezei pockok réme: az egerészölyv
Számos népi neve van, ezek leginkább viselkedésére, megjelenésére és vadászati módjára utalnak: sívókánya, sírókánya, nyávogó kánya, ölv, egerésző ölyv, egerész-kánya, nyulászú kánya, nyulászú kanyó, egerésző, ölü, ülü, tarló kánya, berki kánya stb.
Európa teljes területén, de Közép-Ázsiában is megtalálható leginkább erdős területeken, ligetekben vagy nagyobb facsoportokban.
Északról télen Afrikába vándorol, Magyarországon viszont egész éves vendég. Hazánk leggyakoribb ragadozómadara, ehhez méltóan nagyméretű: 110-130 cm-s szárnyfesztávolságával már messziről felfedezhetjük. Tollazatának színe a barna szinte összes árnyalatát magába foglalja: a fiatal egyedek világosak, helyenként már-már fehérek, de az idő múltával egyre sötétedik színük. A kifejlett madarak sötétbarnák, de földrajzi fekvéstől függően léteznek világos és vöröses tollú példányok is. Igen nagy változatosságot mutat a mintázatuk és színük, a sötétbarnától a majdnem fehérig bármilyen lehet, és ez egyedülálló az európai ragadozó madarak között. A lábszárak tollazata, azaz a nadrág is lehet egyszínű, hosszában csíkozott vagy szalagos mintájú. Van azonban olyan része a testüknek, ami szinte minden példányra jellemző: a kézevezőjük vége mindig sötét. Biztos pont még a farok is, ami az egerészölyvet megkülönbözteti az alfajoktól és a gatyás ölyvtől: a faroktollak szürkék, barnák vagy rozsdavörösek nyolc-tizenkét sötét keresztszalaggal.
Hogyan él, mivel táplálkozik? Erről Herman Ottó így írt A madarak hasznáról és káráról című, 1901-ben megjelent munkájában:
„Röpülése szép, úszó; kerengve pedig «kiő-kiő-» vijjogást hallatva, nagyon magasra röpül; kerengése igen szép és csavarosan viszen fölfelé. Lengén röpülve fölszedi a békát, gyíkot, szükségben még a mérges kígyót is; de hörcsök, vakondok, patkány, kis nyúl mellett főfő tápláléka mégis csak az egér; a mely csemegéből egyszeri jólakásra kell 20–30 darab is. Ezt az ő főeledelét lesve szerzi, leginkább úgy, hogy petrenczére, boglyára, karóra, száraz fára felkap és mozdulatlanúl ülve, éppen csak a fejét forgatva, kivárja az egeret. Ekkor szárnyat bontva lecsap és felszedi prédáját. Egérjárásos években a megtámadott tájra az ölyvek felgyülekeznek és ugyancsak lakmároznak. A hálóhelyek fái alatt ilyenkor százával hever a kiökrendezett egérszőr-gomolyag. Ekkor jól tenné a gazda, hogy egeres tagjára ülőfákat állitana, hogy az ölyv letelepedhessen és lesbe állhasson. Embermagasságú, karvastagságú husáng, feljül keresztfával elégséges erre a czélra. Igy az ölyv a gazdának hasznos.”
A madár 2-3 évesen válik ivaréretté. A párok általában életük végéig együtt maradnak, ami 26 évet is jelenthet. Fészküket szinte mindig fára építik, melybe 2-3, ritkán 4 tojást raknak március-április fordulója környékén. A 35 napos költésben a tojóé a főszerep, de a hím is kiveszi belőle a részét. A fiókák már júniusban elhagyják a fészket, de még pár hétig a szülőkkel együtt maradnak.
2012-ben lett Az év madara.
