Nem kelekótya a szalakóta!

Mi az? Színes, mint a gyurgyalag. Pontos, mint a vércse. Vándor, mint a fecske. Hazánkban sajnos ritka, mint egy másik, jóval ismertebb, de még ritkábban látott rokona, a szintúgy varjúféle a (fehér) holló.  Persze hogy a szalakóta!

Ahogy Herman Ottó rendszerezte: a XI. Rend (Üldögélők), a XXXIII. Család, ezen belül a Szalakótafélék (CORACIIDAE) közül a szalakótákról (Coracias garrulus) van szó.

Magyarországon leginkább az Alföldön él. Azért is látható ritkán, mert későn, április közepén érkezik hozzánk és az elsők között, sokszor már augusztusban elvándorol. Európa és Ázsia mediterrán, illetve sztyeppés övezeteit preferálja, ahonnan télire Dél-Afrikába vonul.

A zárt erdőkön kívül bárhol megél, de leginkább a ligetes területeken, szántóföldeken, erdőszéleken találkozhatunk vele, már ha szerencsénk van! Legjobban tesszük, ha a fák ágain, villanyoszlopokon, villanyvezetéken keressük, mert ilyen helyeken szeret időzni, hiszen a magasból szemeli ki áldozatát. Őrhelyéről hirtelen lecsapva ejti el az áldozatait. Kedvencei a kitinpáncélos bogarak és a nagyobb méretű rovarok, ám sokszor gyíkokat, kisebb kígyókat, sőt pockokat is elejt.

Kékcsókának is emlegetik, mely elnevezés egyben utal méretére is. Párban éli életét. Egyedülálló módon főhősünk neme nehezen megállapítható, mert a hím és a tojó egyformán néz ki. Leginkább a viselkedésük alapján tehető különbség. Nem csak látványra hasonló a hím és tojó, családi szerepvállalásuk is megegyezik. Mindketten költenek, vadásznak, etetik a fiókákat. Szám szerint 4-6 kis szalakótát. Az ifjú generáció már egy hónap után kirepül a fészekből, de csak a vadásztudomány elsajátítása után válik függetlenné.

A szalakóta legszívesebben fák odvaiba, más madarak elhagyott otthonába költözik be, nem épít saját fészket. Puritán, nem béleli ki az odút, sőt, ha talál benne valamit, azt kidobálja.

Az erdőirtások és egyéb emberi tevékenység miatt egyre nehezebben talál magának megfelelő otthont. Fokozatos eltűnésének ez az egyik oka. Természetes ellensége alig van, igaz sok példány végzi preparátorok áldozataként. Látványos, szép madár, így sokat lelőnek közülük ezért. Az elmúlt években számos szalakóta pusztult el azért is, mert mérgezett volt a zsákmányállata.

Mivel élőhelye veszélyben forog, vannak olyan szervezetek, amelyek támogatja a szalakóták fennmaradását. Mesterséges lakóhelyeket kihelyezve sokat tesznek a fajért. A hazai állomány 90%-ban mesterséges és speciálisan erre a fajra méretezett odúkban költ. Magyarországon természetvédelmi státusa mérsékelten fenyegetett. Kis odafigyeléssel (és szakértőktől kért segítséggel) akár mi magunk is tehetünk a szalakótákért.