Szemüveges tudós és halálhírnök: az erdei fülesbagoly

Európai kultúrkörben a tudást, a bölcsességet kapcsolják hozzá. Tanintézmények viselik címerállatként, könyvtárak, könyvesboltok szívesen használják logójukban. Magyarországon kedvelt minden idők legtalálékonyabb bagoly orvosa, Dr. Bubó. 

Egy legenda szerint a bagoly azért éjszakai állat, mert ellopta a legszebb virágot, a rózsát. Bűnéért lakolnia kellett, ezért a többi madár száműzte őt az éjszakába. Sok olyan fogalmat, tulajdonságot is hozzá kapcsolnak, amelyekkel az emberek az éjszakát, a sötétséget hozzák összefüggésbe. Az ókori rómaiak a boszorkánysággal azonosították ezt az éjszakai ragadozó madarat, kontinensünkön pedig sokfelé a halál hírnökének tartják. A néphiedelem szerint a bagolyhuhogás a legrosszabb hírt tudatja velünk: valaki itt hagyta a földi létet. Ezért régen nagy számban pusztították a baglyokat, ami sajnos, létszámuk drasztikus fogyatkozásához vezetett. 

A bagoly név eredetét etimológusainknak nem sikerült ez idáig megfejteni, de az erdei és füles jelzők érthetőek, nem is igényelnek magyarázatot.

A fülesbagoly (Bubo ignavus) gyakran költözik ritkás erdőkbe, a lombhullatók közt érzi igazán otthon magát. Az ember közelsége nem riasztja, ezért falvakban és városokban is találkozhatunk vele. Európában, Ázsiában és Észak-Amerikában őshonos. A kellemes éghajlatú vidékeken egész évben fellelhető, a hidegebb területekről télen délebbre vándorol. Az erdei fülesbagoly nem épít fészket, más nagytestű madarak (szarkák, varjúfélék) fészkébe költözik be. Egyéb rokonai sem jeleskednek a lakásépítésben, az uhu sziklamélyedésekben, a macskabagoly pedig faodúkban keres szállást.

Tollazata finoman mintázott, rozsdabarna színe remekül álcázza a vadászt. Tollpihékkel díszített puha fülével nagyon jól hall, pontosan beazonosítja, hogy áldozata éppen hol van, merre mozdul. Rágcsálókkal táplálkozik, elsősorban mezei pockokat, egereket ejt el. Vadásztaktikáját a kiváló megfigyelőképességére és rendkívüli sebességére alapozza: a fák ágain, épületek tetején vár, míg megérkezik az eledel, ekkor hirtelen mozdulattal zuhan alá, hogy karmaival magával ragadja a prédát. Horgas, éles csőre halálos fegyver. Ezzel üti agyon az áldozatát, semmi menekülési esélyt nem hagyva neki. Ez a teljesítmény azért is bámulatos, mert mindezt vaksötétben hajtja végre, éjjel. Télen, ínségesebb időkben kisebb madarakat is elejt, főleg verebeket.

Fészekalját viszonylag korán megtölti, már márciusban 4-5 fehér tojással büszkélkedhet az erdei fülesbagolypár. A tojó 27-28 napon át kotlik, mire kikelnek a szőrmók bagolyfiókák. 4 hét után a csemeték elhagyják a fészket, és a környező fák ágaira telepszenek le. Ekkor még a szülők táplálják őket. A fiókák sajátos síró hangot hallatnak, ezzel jelzik, hogy éhesek, és várják a szülőktől az elejtett egeret. Ebben az időszakban – mivel repülni még nem tudnak – gyakran találhatunk földre pottyant bagolyfiókákat. Ezek azonban nem árvultak el, nem kell hazavinnünk vagy madárvédő egyesületet értesítenünk miattuk. A legjobban tesszük, ha visszahelyezzük őket egy faágra, ahol a szülő megtalálja a kicsit, a „vészjelzését” követve.

Az erdei fülesbagoly az egyetlen bagolyfaj, amely csoportosan telel. A vezérbagoly jelöli ki a téli szálláshelynek megfelelő facsoportosulást. A hímek ezen időszak alatt jelölik ki a nyári szállást, ahova később párjukkal költöznek. A telelő csoport márciusig marad együtt. A jó telelő helyeket megjegyzik, és évekig visszajárnak oda.

Magyarországon elterjedt madárfaj. Ha azt szeretnénk, hogy bagoly költözzön a szomszédságunkba (és nem vagyunk babonásak, azaz nem félünk halálhozó hírétől), építhetünk varjú- vagy szarkafészkeket a fák ágaira, vagy bármi olyan nagytestű madárét, amely fészkébe szívesen költözik az erdei fülesbagoly.

Végezetül irodalomkedvelő olvasóink örömére itt közöljük a nemzetközi bagolyköltészet egyik szépséges és rövid remekét. Az eredeti Edward Lear költeménye, melyet itt Havasi Attila remek fordításában olvashatnak.

A Bagoly és a Cicó
A Bagoly a Cicóval tengerre szállt
egy csudaszép borsózöld bárkán,
mit megraktak mézzel s egy nagy zacskó pénzzel,
és siklott a sós habok árján.
A Bagoly egy dalt dúdolt - pengett gitárja -
s a csillagos égboltra révedt:
"Ó szépséges Cicó! Ó Cicókám drága,
én módfelett szeretlek téged,
én téged,
én téged,
én módfelett szeretlek téged!"
 
"Ó kérlek, dalolj, te délceg Bagoly!" -
szólt Cicó. - "Ó dalolj csak lágyan!
Már oly régen várom, hogy te légy a párom:
csak gyűrű kell, s teljesül vágyam!"
Eveztek hát egy esztendőn át,
s hol a Piszkancsfák erdeje sűrű,
röffentés hallatszott: láttak egy Malacot,
orrában volt egy szép gyűrű,
egy gyűrű,
egy gyűrű,
az orrában volt egy szép gyűrű.
 
"E gyűrűt - nem ingyen, de három fityingen,
te jó Malac, megvesszük tőled!"
S hogy gyűrűre leltek, hát egybe is keltek,
a Vadpulyka eskette őket.
És birsalmát ettek meg krumplikrokettet,
mit vaskéssel szétdaraboltak,
és kart karba öltve táncoltak körbe,
és nézték a partról a holdat,
a holdat,
a holdat,
és nézték a partról a holdat.