A barázdabillegetőt nálunk népiesen jányka- vagy leánykamadárnak is nevezik. Karcsú testalkatú, hosszú lábú énekesmadár, hosszú farkát magasan viseli, és gyakran fel-le billegeti. Innen kapta nevét. A nyelvújításkor Kazinczy Ferenc billegénynek nevezte el. Szántás idején a barázdák között keres táplálékot. Erdélyben ezért használják rá a szántóka nevet is.
Ez az egyszerű madárka több nép mitológiájában jelentős szerepet játszik, sok helyütt teremtő erővel bíró, szent lényként tisztelik. A görögöknél a szerelmi vágy madara. Más hiedelemkörben halálmadár, felbukkanása inkább balszerencsét jelent. Szinte mesei hiedelmeknek kapcsolódnak alakjához, például az, hogy kapott három cseppet az ördög véréből, ezért szinte elpusztíthatatlan, és jaj annak, akinek sikerül, mert attól kezdve sok jóra nem számíthat életében.
Európa legnagyobb részén találkozhatunk vele, de kontinensünk a madár elterjedési területének alig egynegyedét teszi ki. Ázsiában és Észak-Afrikában is őshonos. Európában több mint 13 millió pár lakik, ebből 150-200 ezer Magyarországon. Szinte minden élőhelyen előfordul hazánkban, és bár nem vízimadár, de szereti a vízpartokat. Elvonul télire, ám amilyen gyorsan csak lehet, vissza is tér, sokszor még hó fedi a tájat, amikor február végén, március elején itthon billeget.
Testhossza mindössze 18 centiméter. Egyszerűségében is szép, mint egy fekete-fehér fotó. Feje fehér, de mintha haja lenne, feje búbja és nyaka fekete. Hasa fehér, dolmánya viszont fekete. Szárnyai igazán látványosak, két fehér csík díszíti fekete tollait. Farka szintén ezt a designt viszi tovább, csak itt a fehér farktollak között sötétlik egy fekete sáv. Karcsú testalkata erősíti eleganciáját.
„Nagyon eleven, ügyes és mindég mozgó madárka, mely igen szépen lépeget, szaladgál és hogy gyors mozgásában biztos is legyen, erre való a hosszú farka, a melylyel úgy billeget, mint a kötéltánczos hosszú rúdjával. Vizek lengjében, szélein ügyesen lépeget át kőről-kőre és még ügyesebben szedegeti a nyugvó, kapkodja a felröppenő rovarságot. Fenyéreken, kerítő falakon ehhez képest iramodik, néha felröppenve, mintha czigánykereket hányna a repülő préda után; de farkával mindig úgy billen, hogy talpra kerül. A barázdabillegető hasznos madár, mely kizárólagosan rovarokkal él. Elfogja a kis bogarakat, a szunyogot, az apró szitakötőfélét és minden álczáját; de ott, a hol vizek táján nagy legelők vannak, nagy barátja mindenféle legelő jószágnak is, a mely körűl, de néha rajta is ugyancsak szedegeti a sok legyet és mindazt, a mi a szegény állatnak terhére van.” (Herman Ottó)
A méretes fészket nagyrészt a tojó építi. A fészek védelme a hím feladata, melynek határozottan eleget is tesz, nem hagyja utódait bántani. A párok csak a költési időszakra állnak össze, igaz arra is van példa, hogy telelő területükön kiválasztják egymást. Évente kétszer, sőt háromszor is költ a tavasz hírnöke, minden alkalommal 5-6 tojást.
Annak ellenére, hogy elterjedt madár, mégis védett, eszmei értéke 25 ezer forint.