A szürkület profi vadásza – féltett kincsünk
Pala, hamvas, szürke, vöröslábú vércse – bármelyik színnel is jelöljük, mindegyik a kék vércsére utal. Nem, nem egy átváltozóművésszel van dolgunk, hanem a szemlélők teszik máshová a hangsúlyt. A hím vércse testének legnagyobb részén kékesszürke a tollazat, de mint oly sok madár esetében, itt is feltűnik más szín: combja és az alsó farokvédő tollazata vörösesbarna, a lába pedig narancsvörös. Így már érthető, hogy a vöröslábú vércse valójában a kék vércse. És így már az is világos, hogy a papagájvércse név is a kékvércsét jelöli – amúgy ki tudja miért éppen a Velencei-tó környékén. Ez a ragadozó nem csak sokszínű, de soknevű is. Hívják bogárzó sólyomnak is, amely egyrészt utal arra, hogy mivel táplálkozik, másrészt a sólyommal való rokonságát jelzi. Említsük még latin nevét: Falco vespertinus (esti sólyom), amely jelzi, hogy szürkületkor él csak igazán.
Eurázsiában őshonos, hazánk mellett alapvetően Ukrajna, Románia, Bulgária, Fehéroroszország, Oroszország déli része jelenti számára az otthont élete nagy részében. Magyarország a legnyugatibb terület, ahol telepekben még fellelhető, ráadásul itt sem mindenütt, a Dunán túl már csak néhány pár él. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület információja szerint az Európai Unió teljes kék vércse állományának mintegy 40%-a költ Magyarországon. A kék vércse vándormadár, évente 20-30 ezer km-t teljesít. Téli szállásaként Dél- és Közép-Afrikát választja, tavasszal pedig visszarepül északra.
A kék vércse nem kicsi, de nem is nagy madár: hossza 30 centiméter, szárnyának fesztávolsága 70–75 centi. A hím testtömege 130–160 gramm, a tojó 130–200 gramm.
Általában csoportosan él, hátrahagyott lakhelyekbe költözik be, nem épít fészkeket. Elfoglalható fészek hiányában elkülönülve, páronként is fellelhető. Többnyire vetési varjak elhagyott fészkeibe költözik be, ezeket nem is teszi kényelmesebbé. Fontos, hogy jó helyet találjon kicsinyei kiköltésére. Leginkább a nyílt területeket kedveli, amelyeket itt-ott erdős ligetek, facsoportok tagolnak, ahol megpihenhet. Erdőkben legfeljebb tisztások mentén él. Legelőkön, mezőkön vadászik kedvenc eledelére, a tücsökre és szöcskére. Taktikája, hogy vitorlázórepülése közben meglátva egy-egy finom falatot sebes zuhanórepülésbe kezd, és a földön kapja el őket. Étrendjébe apró rágcsálók, békák és más kisebb termetű gerincesek is beletartoznak.
Családonként átlagosan 3-4 fiókát nevelnek. Tojásrakás után az utód még 22-23 napot tölt a tojáshéjon belül. Az ifjú kék vércse egy szűk hónap után hagyja el először a biztonságot nyújtó családi fészket. Ősszel pedig már indulhat is Afrikába.
Magyarországon 6-700 pár a becsült állomány. Ezek számos veszélynek vannak kitéve. A fajt fenyegető legnagyobb probléma, hogy egyre nehezebben találnak otthont maguknak. Ezt az Európai Unió is felismerte, ezért az állomány megerősítését célzó LIFE programot finanszírozott. A probléma gyökere, hogy a múlt század végi varjúirtások során a kártékonynak bélyegzett madár egymáshoz közel épített fészkei szinte teljesen eltűntek. Így vércsénk otthon hiányában silányabb lakóhely után néz, ahol többnyire párban él. Ez jelentősen gyengíti túlélési esélyeit, mivel nem működik a csoportos táplálékkeresés és a ragadozók elleni közös védelem sem. Ugyanilyen veszély fenyegeti éléskamráját is, hiszen a szabadföldi legeltetéses állattartás is egyre inkább visszaszorulóban van, így a nem legeltetett gyepeken kevésbé talál táplálékot.
Hazánkban a kék vércse fokozottan védett faj, eszmei értéke 500 ezer forint. A vércsementő programoknak egyik eleme, hogy sok helyen műfészkeket helyeznek ki számukra. A Csongrád megyében fészkelő 80-100 pár közel fele lakik ilyen hajlékban. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület céljai közt szerepel az állomány az állomány növelése. Ennek – vélhetően – csak a tücskök nem örülnének.
Fotó: Marc Guyt
2023. január
